Angol kolostori feljegyzések a középkori kísértethit vallási és társadalmi szerepéről
Alex Brown történész a The Conversationön középkori angol szerzetesi feljegyzéseken keresztül mutatja be, milyen vallási és társadalmi szerepe volt a kísértethitnek, és hogyan olvadt össze a népi folklór a purgatórium egyházi tanításával. A Byland ciszterci apátságban a 15. század elején lejegyzett tizenkét történet bizarr szellemvilágot örökít meg: alakváltó jelenéseket és hazajáró halottakat. A cél egyházi intés és félelemkeltés volt, amit a rothadó hús naturalisztikus ábrázolása fokozott. A találkozások sérülést is okozhattak, a pusztítás ritkán volt a főszándék: egy szellem áthajított egy férfit a sövényen, a túloldalon mégis elkapta.
A kísértetek jellemzően evilági mulasztás jóvátételét kérték. Egy apparíció letépte egy sétáló ruháját, majd ezüstkanalak lopása miatti kiközösítését vallotta be, és az értékek egyháznak való visszaszolgáltatását kérte. Adam de London ampleforthi birtokos elhunyt húga a faluban kísértett, és vagyon-visszaadással fenyegette fivérét. Egy szegény sorú lélek azért bűnhődött, mert nem szántotta fel kellő alapossággal ura földjét. William de Bradeforth Krisztus vérére hivatkozva űzött el egy kísértetet, amely vászondarabként tűnt el a szélben. A Snowball nevű szabóhoz holló és kutya alakjában érkezett a szellem; azért jelenhetett meg, mert a férfi aznap nem hallgatott misét. James Tankerlay egykori rektor lelke megvakította volt ágyasát; a holttestet kiásták, és mocsárba vetették.
Az észak-yorkshire-i Wharram Percy elhagyatott falujában a 11–13. századi csontvázakon halál utáni csonkítás nyomai látszanak: lefejezés, égetés, feldarabolás a visszatérés megakadályozására. A purgatórium, a pokol és a menny közötti átmenet megszilárdulása legitimálta a visszatérő lelkeket, és a kísértettörténetek a feudális rend és az egyházi fegyelem eszközeivé váltak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔