Halálba taszította a pia és a kultúrpolitika Radics Bélát – „Nem voltam hajlandó beállni a véres kenyérharcot folytató zenészek sorába”
Radics Béla, a magyar rockzene legendás gitárosa mindössze 36 évet élt, ám egyedi játékával kitörölhetetlen nyomot hagyott a műfaj történetében. Az 1946. február 6-án született angyalföldi munkásfiú dízelmotorszerelőnek tanult, mielőtt Bill Haley dalait hallva a gitározás felé fordult. Tanárok hiányában magnóról, hallás után tanult meg játszani. Az 1968-ban alapított Sakk-Matt élén Jimi Hendrix és a Cream számait megszólaltatva vált bálvánnyá; 1969-ben már csaknem harmincezer ember előtt koncertezett a Tabánban, ahol Demjén Ferenc is csatlakozott a csapathoz. A közönséget lenyűgözte a vad színpadi stílusa és a foggal történő gitározása.
1972-ben Balázs Fecó, Som Lajos és Brunner Győző mellett a Taurus tagja lett, ahol egy fellépésen még a száját felsértő húr okozta vérzés ellenére sem hagyta abba a játékot. A hatalmas közönségsiker dacára a korabeli kultúrpolitika és Erdős Péter lemezgyári vezetése ellehetetlenítette: a Taurus csupán két kislemezt adhatott ki – köztük a Zöld csillaggal –, majd 1973-ban feloszlott. Bár a Tűzkerékkel még 1977-ben is tízezer embert vonzott a Budai Ifjúsági Parkba, Radics nem volt hajlandó kompromisszumot kötni a zenei kenyérharcban. A negyven éve elhunyt gitáros végül angyalföldi otthonában, magányba és alkoholizmusba süllyedve hunyt el.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔