A véltnél akár háromezer évvel korábban érkezhettek jégkorszaki vadászok Itáliába
A francia–olasz határon fekvő Riparo Mochi sziklamenedék újravizsgálata módosítja a jégkorszaki emberi vándorlás eddigi időrendjét. A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban közölt eredmények szerint a Noailles-kultúra vadászó-gyűjtögető csoportjai az Appennini-félsziget északnyugati partvidékén már 30 000–30 800 évvel ezelőtt megjelentek. Ez 2000–3000 évvel korábbi jelenlétet jelent a korábbi becslésekhez képest, és feloldja azt az ellentmondást, hogy Dél-Itáliában már 31 000 éves hasonló leleteket találtak, miközben az északi átjárónál csak 28 000 éves emberi jelenléttel számoltak.
A kutatók a korábbi, 1938 és 1959 között végzett feltárásoknál pontosabb módszereket alkalmaztak. A talajt természetes rétegekben bontották, minden lelet 3D-koordinátáját rögzítették, az üledéket pedig finom hálón, vízzel szitálták át. Így több mint 7500 kőeszközt, csontszilánkot és pattintási hulladékot gyűjtöttek össze egy kagylóhéjakkal körülvett, érintetlen tűzhely mellett. A kagylók radiokarbonos kormeghatározása adta a korábbi becslésnél mintegy kétezer évvel régebbi dátumot.
A leletek arra utalnak, hogy a Noailles-kultúra hordozói Észak-Spanyolország és Franciaország felől, a Földközi-tenger parti folyosóját követve vándoroltak dél felé. Érkezésük egy hirtelen lehűléssel is egybeesett, amely az északi területekről enyhébb mediterrán menedékhelyekre terelhette az embereket. A mikroszkópos vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a jellegzetes vésőket nem elsősorban csont és agancs megmunkálására használták: kopásnyomaik hús és bőr feldolgozására utalnak, míg más kaparók fa lándzsanyelek formázására és csontok felhasítására szolgáltak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔