Szabó Andrea szerint a legrosszabb forgatókönyv valósult meg az ügynökaktáknál
Szabó Andrea szociológus szerint az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának jelenlegi formája a lehető legrosszabb forgatókönyvet valósítja meg. A szakértői testület tagja úgy látja, hogy a beszervezési kartonok önmagukban nem adnak teljes képet a múlt működéséről, és könnyen ahhoz vezethetnek, hogy egyes embereket minden további vizsgálat nélkül bűnbakként állítsanak a nyilvánosság elé. Egy hatos karton ugyanis csak azt bizonyítja, hogy megkísérelték az illető beszervezését; nem derül ki belőle automatikusan, hogy sikeres volt-e a beszervezés, vagy történt-e tényleges együttműködés.
Szabó Andrea szerint érdemi történészi munkára lenne szükség ahhoz, hogy az áldozatok mellett a végrehajtók és a tartótisztek neve, feladata és tevékenysége is megismerhetővé váljon. A rendszerváltás lezárásaként az első szabadon választott kormánynak kellett volna lefolytatnia ezt a vitát, ám a társadalmi szembenézés azóta is elmaradt. A szociológus ezt más történelmi traumák, köztük a holokauszt, Trianon, a fehérterror és a Tanácsköztársaság feldolgozásával kapcsolatos hiányosságokhoz hasonlította.
Közép-európai példák alapján a kezdeti bűnbakkeresés néhány hét után lecsenghet, és a figyelem a történtek valódi feltárására irányulhat. Ehhez azonban a médiának és a politikának is felelősen kell alakítania a közbeszédet. Szabó Andrea szerint a következő napokban minél többet kellene beszélni az ügyről, akár országgyűlési vitanap keretében is, hogy a társadalom ne leegyszerűsítő vádakból, hanem ellenőrzött történelmi összefüggésekből értse meg a múltat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔