Milliókat érhetnek a régi keleti furgonok
A Barkas a szocialista Magyarország egyik legfontosabb háttérjárműve volt, mégsem a gyorsaságáról vagy kényelméről vált ismertté. A háromhengeres, kétütemű furgonokat és kisbuszokat a Posta, a Volán TEFU, gazdaságok, autójavítók és kereskedelmi vállalatok használták áruszállításra, postai logisztikára és munkásszállításra. A legismertebb B1000-es típust 1962-ben mutatták be, és 1989-ig Wartburg-motorral gyártották. Ezután 1991-ig 1,3 literes Volkswagen-motorral készült a B1000/1 változat.
A gyár működésének harminc éve alatt 175 740 B1000-es és mindössze 1961 B1000/1-es készült. A járművek mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautóként is eljutottak több országba, még Egyiptomba is. A rendszerváltás után sem tűntek el azonnal: 1994-ben 25 965 Barkas szerepelt a magyar tehergépkocsi-állományban, így az IFA mögött a második leggyakoribb haszongépjármű-márkának számított.
A KSH adatai szerint 2011-re már csak 1560, 2018-ra pedig 317 példány maradt nyilvántartva. A ritkaság és a nosztalgia miatt az árak is jelentősen megemelkedtek: egy lejárt okmányokkal kínált darabért 1,9 millió forintot, egy 1987-es, használatra késznek tűnő platós Barkasért pedig 3,95 millió forintot kérnek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔