Mezőgazdasági hulladékkal válthatnák ki a ruhagyártás faalapú nyersanyagait
A divatipar évente több mint 300 millió fát igényel a ruhagyártáshoz használt rostok előállításához, ezért egyre több vállalat próbál mezőgazdasági melléktermékekből vagy más, nem faalapú forrásokból cellulózt és textilipari alapanyagot készíteni. A Canopy nonprofit szervezet szerint a farostkitermelés a biodiverzitás szempontjából különösen értékes erdőket is veszélyezteti. Az erdőtüzek és az uniós erdőirtásmentességi rendelet közben az alapanyagok költségét is növelik.
A Canopy búzaszalmából készült szál gyártását tesztelte: az indiai alapanyagot a finn Chempolis dolgozta fel cellulózzá, Németországban szálat fontak belőle, Portugáliában pedig fonallá alakították. A H&M és a C&A ebből készíttetett tesztruhákat. A C&A szerint komoly minőségi problémát nem tapasztaltak, a széles körű alkalmazás legnagyobb akadálya jelenleg a rendelkezésre álló mennyiség. A Canopy szerint a búzaszalma hosszabb távon költségben is versenyképes lehet a faalapú liocellel.
Más irányokkal is kísérleteznek. Az ausztrál Nanollose a kókuszvízgyártás hulladékából, mikrobiális eljárással állít elő cellulózt, míg Kínában és Indiában évente több millió tonna mezőgazdasági melléktermékből készül papír- és csomagolóanyag. A Canopy 2033-ig 30 százalékkal csökkentené a textil- és csomagolóipar farostfelhasználását, ehhez becslése szerint 78 milliárd dolláros beruházásra lenne szükség. A Global Canopy ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az új technológiák felfutása időbe telik, ezért a vállalatoknak addig is csökkenteniük kell ellátási láncaik erdőirtási kockázatait.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔