A BBC elemzése José Mourinho edzői módszerének sajátosságait vizsgálta
José Mourinho pályafutásának kezdetét gyakran idézik fel a „traductor”, vagyis tolmács gúnynévvel, amelyet a Barcelona szurkolói használnak rá. Mourinho az 1990-es években Sir Bobby Robson tolmácsaként dolgozott a Sportingnál, majd a Portónál és Barcelonában is, ám már ekkor jóval több feladatot látott el egyszerű fordításnál. Négy évvel később a Benfica vezetőedzője lett, későbbi karrierje pedig két Bajnokok Ligája-győzelmet, valamint angliai, olaszországi és spanyolországi sikereket hozott. Edzői erősségei közé a szorgalom, a céltudatosság, az önreflexió, a váratlan helyzetek kezelése és a taktikai éleslátás tartozik.
Ezek a képességek a Real Madrid Barcelona elleni, 2–1-re megnyert Clásicóján is megmutatkoztak. A Real 4–4–2-es felállásban, az eltiltott Vinícius Jr. nélkül kezdett, Federico Valverde jobbhátvédként, Bernardo Silva pedig a középpályán kapott szerepet. Silva emberfogással követte Pedrit, így jelentősen csökkentette a Barcelona egyik fontos játékosának befolyását. Mourinho csapata a szélekre csalogatta a letámadó ellenfelet, majd a túloldalon megnyíló területeket használta ki, különösen a középpályások mélységi beindulásaival. Ez hatástalanította Hansi Flick magas védelmi vonalra és agresszív letámadásra épülő játékát.
A BBC elemzése szerint Mourinho módszere eltér az utóbbi évek merevebb, előre rögzített mechanizmusokra és pozíciós szerepekre építő edzői irányzataitól. Ő inkább a játékosok egyéni képességeire támaszkodik, és mindig az adott klubhoz igazítja taktikáját. Gondolkodására hatással volt Vitor Frade taktikai periodizációja, amely a technikai, taktikai, fizikai és pszichológiai tényezőket egységben kezeli.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔