Az indiai szakács, aki Amerikába hozta a curryt, majd eltűnt
Százhuszonöt éve, 1901-ben Ranji Smile indiai szakács nyitotta meg azt, ami szinte bizonyosan az Egyesült Államok első indiai étterme volt – majd a hírnév után hamis hercegként tűnt fel, és a története eltűnésbe torkollt. Eredete, sőt valódi neve sem ismert. 1899 nyarán Londonból New Yorkba hajózott; a Ranji név valószínűleg a brit tesztmeccsek sztárjára, KS Ranjitsinhrira utalt, a Smile az Ismail angolosítása lehetett. Ellis Islanden Joe-t toldott a nevéhez. Londonban a Cecil és a Savoy curryszakácsa volt; egy 1899-es Harper’s-portré szerint Louis Sherry hívta az Ötödik sugárúti Sherry’s Restaurantba. Manhattan ínye akkoriban alig ismerte a masalát, noha Swami Vivekananda az 1890-es években már felkeltette az India iránti érdeklődést. A Gilded Age palotájában – Delmonico’s riválisánál, az Astorok asztalánál, ahol egyszer lovakon ülve vacsoráztak – Smile bombayi kacsát (nyálkás gyíkhalat) és „Lettuce Ceylon”-t tálalt szaténkabátban, kék selyemturbánban, szalám után: „Forrón vagy enyhén kéri a curryt, sahib?” A sajtó szerint „New York női megőrülnek érte”. 1901-ben Roland R. Conklin, a motorház elődjének feltalálója támogatásával saját helyet nyitott: az Omar Khayyam késő 1901-ben a 325 Fifth Avenue-n, a régi Waldorf–Astoria szomszédságában (ahol huszonkilenc évvel később az Empire State Building emelkedett), indiai drapériákkal, lámpásokkal, turbános pincérekkel és zenészekkel. Egy éven belül bezárt; a New York Sun szerint a közönség megunta az indiai konyhát. Smile ezután a beludzsisztáni emír fiának adta ki magát – kitalált cím –, Bombayben pedig azt hirdette, vendég lesz VII. Edward londoni koronázásán, és inasokat, táncosnőt, sőt elefántos mahoutokat toborzott. Mindezt a New York-i lapok, köztük a Times is megírták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔