Jádeberakásos maja őrlőfog utal fejlett prekolumbiánus fogászatra
Egy ősi maja alsó első maradandó őrlőfog vizsgálata új bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a prekolumbiánus társadalomban a fogmódosítások nem kizárólag díszítő vagy társadalmi szerepet tölthettek be. A Guatemalában, a Francisco Marroquín Egyetemhez tartozó Popol Vuh Múzeum prehisztorikus gyűjteményében őrzött fog rágófelületén, a négy fő fogcsücsök találkozásánál szabályos üreget alakítottak ki. Ebbe kötőanyaggal egy jádedarabot rögzítettek.
Guatemalai és mexikói kutatók modern diagnosztikai eszközökkel, köztük kúpsugaras komputertomográfiával elemezték a leletet. A felvételeken a fogbélkamra kiterjedt meszesedése látszott, ami arra utal, hogy a beavatkozást a fog életében végezték el, és a szervezet reagált az őrlőt ért traumára. A fog morfológiai jellemzői alapján egy fiatal felnőtthöz tartozhatott.
A tanulmány szerint ez az első dokumentált, hátsó fogba fúrt tömés ebből a térségből. A korábban ismert maja fogmódosítások jellemzően a látható metszőfogakat és szemfogakat érintették, amelyeket drágakövekkel társadalmi státusz vagy vallási identitás kifejezésére díszítettek. A hátsó őrlőbe helyezett jáde azonban rejtve maradt, ezért a kutatók szerint inkább funkcionális vagy terápiás célja lehetett. Bár azt nem tudták teljes bizonyossággal igazolni, hogy szuvasodást kezeltek vele, az eredmény a maja fogászati technikák fejlettségét mutatja. A korábbi beavatkozások kevesebb mint 4 százalékában sérült meg a fogbélkamra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔