Mit csinál az agy, amikor nem összpontosítunk semmire?
Amikor nem kötjük le a figyelmünket egy külső feladattal, az agy nem áll le, hanem egy másfajta működésre vált. Ekkor aktiválódik az alapértelmezett működési hálózat, vagyis a default mode network (DMN), amelyet az 1990-es években és a 2000-es évek elején végzett agyi képalkotó vizsgálatok során azonosítottak. A kutatók eredetileg a megerőltető feladatok – például matematikai problémák vagy memóriafeladatok – közben zajló aktivitást akarták mérni, ezért összehasonlításként pihenő állapotokat is vizsgáltak.
A DMN ilyenkor emlékeket rendez, korábbi tapasztalatokat idéz fel, lehetséges jövőbeli helyzeteket képzel el, mások szándékait próbálja megérteni, és új kapcsolatokat teremt az ötletek között. A személyes emlékek, érzelmek, társas információk és tudás összekapcsolásával folyamatosan alakítja azt a belső történetet, amelyből önmagunkról és a világhoz való viszonyunkról alkotott képünk felépül.
A hálózat együttműködik a szalienciós hálózattal, amely figyeli, felbukkan-e valami sürgős vagy fontos inger, például fájdalom, fenyegetés, hiba vagy egy váratlan hang. Ilyenkor az agy gyorsan visszairányítja a figyelmet a cselekvéshez szükséges rendszerekhez. Az okostelefonok ugyanakkor sok üresnek tűnő pillanatot kitöltenek, bár arra nincs erős bizonyíték, hogy a görgetés önmagában a DMN működésének visszaszorításával rontaná a mentális egészséget. A problémás telefonhasználat viszont növelheti a stresszt és a szorongást, megzavarhatja az alvást, a tartós stressz és alváshiány pedig összefügg a DMN működésének változásaival. A figyelem elkalandozása kreatív felismerésekhez is vezethet, depresszióban azonban ismétlődő, negatív rágódássá válhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔