Barcs bombázása után a paksi atomerőmű elleni támadástól is tartottak
1991 őszén, a délszláv háború idején Magyarország déli határán egyre gyakoribbá váltak a jugoszláv repülőgépek légtérsértései. Október 27-én azonban az addigi provokációk után súlyosabb incidens történt: kazettás bombát dobtak Barcs külterületére. A támadásban senki sem halt meg, de több lakóház és a temető is megrongálódott. Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter az évfordulón arról beszélt, hogy a magyar vezetés a történteket nem tekintette egyszerű navigációs hibának, mert a jugoszláv gépek korábban többször is átlépték a határt.
A barcsi bombázás után a kormányban az a rendkívül veszélyes lehetőség is felmerült, hogy a paksi atomerőművet érheti találat. Antall József levelet írt a NATO főtitkárának, és amerikai Patriot légvédelmi rakétákat kért az erőmű védelmére. A NATO végül úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn nukleáris katasztrófa veszélye, ezért nem telepített ilyen eszközöket Magyarországra. Jeszenszky ezt nem tartotta teljes elutasításnak, mivel a szövetség figyelmeztette a szerb vezetést: komolyan veszi a Magyarországgal szembeni esetleges agressziót.
A volt külügyminiszter szerint a Milosevics-féle politika Németországot, Ausztriát és Magyarországot is ellenségként igyekezett bemutatni, miközben a vajdasági magyarokat is fenyegette az etnikai erőszak veszélye. A magyar diplomácia támogatta Horvátország és Szlovénia függetlenségének elismerését, de közben a szerb kapcsolatokat is igyekezett fenntartani. A beszélgetésben felidézték a Kalasnyikov-ügyet is: 1990 őszén tízezer fegyvert szállítottak Zágrábba, a tervezett harmincezres szállítmányt azonban Belgrád tiltakozása miatt leállították.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔