Az eskü nem talál fogást a holokauszttagadás témáján
Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton Az eskü című darabja a holokauszttagadás és a szólásszabadság viszonyát állítja a középpontba, a kritika szerint azonban ezt a súlyos kérdést nem dolgozza fel meggyőzően. A darab a szerzők A zsidók szégyene című művéből készült, és az Inga Tűzoltó Teátrumában mutatják be. Története egy zsidó származású jogvédő ügyvéd, Joseph Grosswald körül forog, aki gyerekkorában a jogfosztottak és elesettek védelmére esküdött fel.
Grosswald felnőttként elvállalja a holokauszttagadás miatt letartóztatott történész, Hans-Jürgen Geyer védelmét. A főhős abból indul ki, hogy a vádlott bizonyos értelemben maga is jogfosztottnak vagy elesettnek tekinthető, ezért a véleménynyilvánítás szabadságának következetes híveként kötelességének érzi a védelmet. Döntése miatt azonban a közvélemény, kollégái, édesanyja és részben ő maga is szembefordul vele.
A kritika legfőbb kifogása, hogy a szereplők nem összetett, hús-vér emberekként jelennek meg, hanem inkább egy-egy tézis megtestesítőiként. Az előadás részletesen érvel a különböző álláspontok mellett és ellen, de a színdarabtól ennél többet várna: valódi karaktereket, konfliktusokat és dramaturgiai mozgást. Kriszt László rendezésében a produkció látványra is rendkívül statikus, a jelenetek nagy részében a szereplők ülnek vagy állnak, miközben a szövegkönyvvel küzdenek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔