Sosina Mengistu önarcképei a fiatalok szorongását mutatják be
Sosina Mengistu etióp fotográfus 2020-ban, a Covid–19-járvány idején kezdte el So I See Me című önarcképsorozatát, amelyet azóta is folytat. A cím egyszerre utal arra, hogy a fényképezőgéppel önmagára tekint, és finoman visszhangozza a keresztnevét is. Mengistu ekkor a University of Gondar utolsó éves mérnökhallgatója volt, és a diploma megszerzése, valamint a munkába állás előtt állt, ám a járvány miatt tervei egyik napról a másikra bizonytalanná váltak.
A fotográfus a korlátozások idején nagybátyjánál maradt Bahir Darban, miközben eredeti otthona, Asosa több mint 450 mérföldre, vagyis mintegy 725 kilométerre feküdt nyugatra. Arra számított, hogy az utazási korlátozások rövid ideig tartanak, végül azonban nyolc hónapra ott rekedt. Mivel kevés lehetősége maradt a környezet fényképezésére, a kamerát önmaga felé fordította. Az önarcképek így a szorongás és a jövővel kapcsolatos frusztráció feldolgozásának eszközévé váltak.
A sorozat egyik képén egy száraz ágnak dőlve látható. A felvétel a járvány hetedik hónapja körül készült, az esős évszakban, amikor a legtöbb fa lombos volt. Mengistu később úgy látta, hogy a csupasz ágak jól tükrözték akkori állapotát: bizonytalannak és megrekedtnek érezte magát, miközben körülötte minden haladt tovább. A lezárások enyhülése után visszatért az egyetemre, lediplomázott, majd Addisz-Abebába költözött, ahol további hat hónapig nem talált munkát. Végül felhagyott a mérnöki pályával, és főállásban a fotózást választotta. Több ezer képből mintegy 153 önarcképet válogatott ki; ezek személyes tapasztalataiból, illetve könyvekből, zenéből, természetből és különféle ötletekből születtek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔