Bonnie Garmus tizenkét évesen írta első, máig kiadatlan regényét
Bonnie Garmus, a Lessons in Chemistry világsikerű szerzője már kisgyermekként úgy érezte, hogy az olvasás varázslat. Négyévesen édesapja egy táblára írta fel neki a szavakat, ő pedig megjegyezte, majd visszaolvasta őket. Ötévesen megírta első, egyoldalas, illusztrációval kiegészített könyvét, amelyhez azóta sem talált kiadót. Tizenkét éves korára egy egész regényt is befejezett, ám ez a kézirat szintén kiadatlan maradt.
Írói gondolkodására erősen hatott Louise Fitzhugh Harriet, a kém című regénye, amelyet állítása szerint akár százszor is elolvasott. A könyv főhőse arra tanította, hogy érdemes rendszeresen írni, vállalni a hibákat és bocsánatot kérni értük. Tizenévesként Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című műve formálta a társadalmi igazságtalanságról alkotott képét, Henry David Thoreau pedig a tudatos élet lehetőségéről győzte meg.
Garmus később újra felfedezte Louisa May Alcott Kisasszonyok című regényét, amelyet kilencévesen még nem érzett magáénak, tizenöt évvel később, egy nepáli túrán azonban gyertyafénynél olvasott újra. Joan Didion esszéit a mondatalkotás miatt tanulmányozza, jelenlegi olvasmánya pedig Rebecca Perry May We Feed the King című könyve.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔