Simon Armitage új Gilgames-eposz-fordítását dicséri a Guardian
A Guardian recenziója szerint Simon Armitage, a brit költői királyi biztos (poet laureate) Gilgamesh című fordítása erőteljes, mai nyelven élő átültetése a mezopotámiai eposznak, „tour de force”. A tisztség évi 5750 font fizetéssel és egy hordó sherryvel jár; Armitage versei között szerepel az II. Erzsébet halálára írt Floral Tribute és egy 2023-as koronázási költemény Károly és Camilla számára. A Gilgamesben – legalább részben – a királyság visszaéléseiről is ír.
Az eposz legalább négyezer éves, a mai Irak területéről származik. Gilgames, Uruk félisten királya alattvalóin uralkodik, többek között az „első éjszaka jogával”. A istenek ellenlábasának teremtik a vadembert, Enkidut; a két riválisból társ lesz. Harcolnak Humbabával, a Cédruserdő őrével, és Istár szárnyas Égi Bikájával, miután Gilgames elutasítja a házassági ajánlatát. Enkidu halála után Gilgames halhatatlanságot keres a világ szélén, Uta-napistimnél, a özönvíz túlélőjénél.
Armitage a bevezetőben a mai visszhangokra mutat: a szexmunkások szerepére Enkidu Urukba hozatalában, az erdőirtás ökológiai büntetésére, Gilgames és Enkidu viszonyára („mint a feleségét”), valamint arra, hogy Humbaba harca a mai nyersanyagháborúkra rímel – az Öböl-háborúk ugyanazon a tájon, olajért, nem faanyagért zajlottak. A sumer források i. e. 2000 körüliek; a mű a 19. században került elő ékírásos, akkád táblákon. George Smith a British Museumban fejtette meg az özönvíz-epizódot, amely a viktoriánus Angliában a Genezis párhuzama miatt keltett szenzációt. Armitage a töredékeket többnyire „eltakarja”, a hiányzó részeket lábjegyzetben spekulálja, a monoton ismétlést viszont hűen tartja; a Guardian szerint az eredmény friss és lenyűgöző.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔