Alkantarai Szent Péter, az imádság és a vezeklés ferences szentje
Október 19-én Alkantarai Szent Péterre, a 16. századi ferences megújulás egyik meghatározó alakjára emlékezik az Egyház. A spanyolországi Alcántarában 1499-ben született szerzetes teológiát tanult Salamancában, 1524-ben pappá szentelték, majd több kolostor elöljárója és számos missziós út résztvevője lett. Prédikációiban a megfeszített Krisztusra irányította a figyelmet, missziós körútjai során pedig embernagyságú kereszteket állított fel.
Péter 1537-ben rövid ideig a portugál király tanácsadója volt, de egy év múlva visszatért a kolostorba, miután a Szent Gábriel rendtartomány vezetőjévé választották. Később az arrábidai remeteségben élt, ahol társaival a teljes szegénységre, a szigorú vezeklésre és az imádságos életre törekedett. Saru nélkül jártak, nem ettek húst és nem ittak bort, naponta pedig hosszú időt töltöttek zsolozsmával, imádsággal és elmélkedéssel. Reformjait később rendtartományi szinten is bevezette, majd megalapította a Szent József-provinciát.
Íróként is jelentős munkát végzett: Az elmélkedés aranykönyve című, imádságra tanító műve széles körben terjedt. Avilai Szent Teréz lelki tanácsadójaként támogatta a kármelita rend megújítását, Teréz pedig szűkszavúsága ellenére nagy jóságú és szent életű emberként jellemezte. Alkantarai Szent Péter 1562. október 18-án halt meg Arenas de San Pedro városában, és 1629-ben avatták szentté. A pesti ferences templom védőszentje is ő; búcsúnapját október 19-én tartják. Tanítása szerint az imádság nem puszta kötelesség, hanem a lélek átalakulásának és Istenhez közeledésének útja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔