Visszafordíthatatlan határponthoz közeledik a klíma: 0,2 százalékkal nőtt a globális üvegházhatású gázkibocsátás

A Climate TRACE műholdas adatokból és mesterséges intelligencia segítségével készített becslései szerint 2026 első felében 0,2 százalékkal nőtt a globális üvegházhatású gázkibocsátás az egy évvel korábbi időszakhoz képest; kizárólag júniust nézve az emelkedés már 0,6 százalék volt. A teljes emisszió 29,7 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket tett ki, az agrárium, az erdőgazdálkodás és egyéb földhasználat értékeivel együtt. A növekedéshez legnagyobb mértékben a közlekedés, azon belül a közúti közlekedés járult hozzá, emellett emelkedett az épületek és a hulladékgazdálkodás kibocsátása is. Ugyanakkor csökkent a hajózás, a villamosenergia-ipar, a feldolgozóipar és a fosszilis energiaipar emissziója, míg az agrárium, az ásványkitermelés és az F-gázok kibocsátása stagnált; júniusban viszont már a villamosenergia-ágazatban, a feldolgozóiparban és az agráriumban is nőtt a kibocsátás.

Az első fél évben a két legnagyobb kibocsátó ország, Kína és az Egyesült Államok enyhén csökkentette az emisszióját, ám ezt gyakorlatilag semlegesítették India és Brazília növekedései, amelyek az összes ország közül a legnagyobbak voltak. Az elektromos áramszektor emissziója annak ellenére csökkent, hogy a közel-keleti válság okozta olaj- és gázpiaci zavarok számos országot a szénalapú áramtermelés fokozására ösztönözött; az EMBER adatai szerint ugyanakkor az első félévben tovább csökkent a földgáz és a szén szerepe az áramtermelésben, miközben a megújulóké érdemben nőtt. Az IEA ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az energiakrízis hatására a világ szénigénye 2026-ban új csúcsot érhet el, a Hormuzi-szoros lezárása viszont összességében a hajózás kibocsátásának mérséklődéséhez járult hozzá.

Az adatok arra utalnak, hogy a globális kibocsátás közel járhat a tetőzéshez, a hőmérséklet-emelkedés azonban még azonnali fordulat esetén is évtizedekig folytatódna a légköri szén-dioxid tehetetlensége miatt. A globális átlaghőmérséklet 2024-ben átmenetileg már átlépte az 1,5 Celsius-fokot, és várhatóan a következő években tartósan meghaladja azt; a legoptimistább forgatókönyv szerint is 1,8 fokos tetőzés várható, több szcenárió pedig 2 fokot meghaladó emelkedést vetít előre az ENSZ Környezetvédelmi Programja jelentése szerint. Ezek az értékek a felmelegedés várható csúcspontjára, nem az évszázad végi szintre vonatkoznak; az 1,5 fokot meghaladó felmelegedés minden tizedfokkal fokozza a jégtakarók destabilizálódásának, az amazonasi esőerdő pusztulásának és az Atlanti-óceán áramlási rendszerének felborulását jelentő billenőpontok, valamint a szélsőséges időjárás kockázatát.