Thékes István tizenegy évesen menekült el a Takaréktár utcai sortűzből
Thékes István tizenegy éves volt 1956 őszén, amikor a Takaréktár utcai sortűz miatt menekülnie kellett. Gyermekként nem történelmi eseményként élte meg a történteket, hanem közvetlen veszélyként: a lövések, a tömeg zűrzavara és a menekülés kényszere maradt meg benne. A történet egyik legerősebb részlete az az idegen előszoba, ahol a fiú a veszély elől meghúzta magát. Egy ilyen emlékben egyszerre jelenik meg a félelem, az otthon elvesztésének pillanata és az ismeretlen emberek segítsége.
Az évtizedek múlása sem törölte ki belőle a történteket. Ma is pontosan emlékszik a hangokra, a tömegre és arra, hogyan próbált biztonságos helyet találni. Visszaemlékezése azért is fontos, mert az 1956-os eseményeket nem csupán a politikai fordulatok vagy a harcok felől mutatja be, hanem egy gyermek kiszolgáltatott nézőpontjából. Thékes István személyes emlékei azt érzékeltetik, hogyan hatolt be a történelem egy hétköznapi család életébe, és miként válhatott egyetlen utca, néhány lövés és egy idegen lakás emléke egy egész életre szóló tapasztalattá.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔