Mijamoto Sigeru megnevezte a Super Mario Bros. legfontosabb újítását
Mijamoto Sigeru szerint az 1985-ben NES-re megjelent Super Mario Bros. legfontosabb újítása nem feltétlenül az volt, hogy a játék országosan ismertté tette a Nintendót, Mario pedig világszerte felismerhető figurává vált. A játék megteremtette a modern platformjáték számos alapját, és máig minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott videojátéka, de alkotója egy konkrét játékmechanikai megoldást tart a legérdekesebb örökségének.
Mijamoto egy pályát a „föld, tenger és levegő” gondolatára épített: Mario fut, repül és vízbe esik, vagyis olyan mozgásokat végez, amelyeket a fejlesztő gyerekként az ablakon kinézve képzelt el az emberekről. A főellenfél megtervezésekor azonban gondot okozott a hagyományos boss-harc kialakítása. Ekkor született meg az ötlet, hogy Mario ne megküzdjön Bowserrel, hanem egyszerűen ugorja át. Aki eléri a pálya jobb szélét, az nyer, így az ellenfél legyőzéséhez nem feltétlenül kell közvetlenül megtámadni.
A megoldás azért is különleges, mert a játék a konfliktust a harc helyett a mozgás és a helyezkedés segítségével oldja fel. A későbbi Super Mario-játékokban Mario már aktívabban is harcol Bowserrel, az eredeti elképzelés mégis hozzájárult ahhoz a képhez, hogy a karakter alapvetően nem erőszakos hős. Mijamoto példája azt mutatja, hogy 41 évvel a megjelenés után is van mit újraértelmezni a játék egyik legegyszerűbb, mégis legmaradandóbb döntésében.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔