Jonathan Coe új regénye a Ravel és Vaughan Williams barátságáról
Jonathan Coe Lessons in Harmony című regénye Maurice Ravel és Ralph Vaughan Williams valós, valószínűtlen barátságából indul. 1907-ben Vaughan Williams azt mondta a kritikus Edwin Evansnak, hogy zenéje „darabos és nehézkes”; a Royal College of Music és az akkori angol klasszikus nevelés a német hagyományra – Bach, Brahms, Beethoven, Wagner – és nehéz kontrapunktra épült. Párizsban Vincent d’Indynél akart tanulni a Conservatoire-on; Evans kollégája, Michel-Dimitri Calvocoressi ehelyett közeli barátját, Ravelt javasolta, aki akkoriban Franciaország egyik legelismertebb fiatal zeneszerzője volt.
Kettejük természete ellentétes volt: Ravel kicsi, precíz, magánéletét őrző, bonyolult mechanikus játékok gyűjtője; Vaughan Williams testes, rendetlen, nyers nonkonformista, angol népzenével, amit Ravel érthetetlennek talált. Az első órán Ravel Mozart-stílusú menüettet kért, amit az angol határozottan elutasított; a párizsi három hónap mégis mély, kölcsönös barátságot indított. Coe szerint mióta megtudta, hogy két kedvenc zeneszerzője egymást támogatta, regényt akart írni róluk; a kötethez lejátszási lista is tartozik. Ravel tisztasága, eleganciája és érzelmi fegyelme a francia kulturális értékeket idézi, Vaughan Williams himnuszokra, korálokra és népzenére épített, tudatosan angol hagyományt. A Times 1952-ben azt írta, az „angolság” a zenéje vérében van; Ravel barátját „igazi művésznek” nevezte, aki akkor ismerte fel gazdagságát, amikor megtanult angol lenni.
A könyv Ravel halála után írt, évtizedekkel később „megtalált” kiadatlan emlékirat formáját ölti: a narrátor Pierre „Mylo” Mylonas, lazán Calvocoressire épül. Coe, maga is muzsikus, fantáziának nevezi a művet. Egy másik tanítvány londoni látogatásáról szóló betét Mylo bosszús javításaival keveredik; egy zongoracipelős jelenet Buster Keatonra emlékeztet. Mylo portugál apától és görög anyától született, London és Párizs között ingázó, gyakran nincstelen poliglott, akit Ravel iránti szenvedélye tart. A barátság a zenében oldja a határokat, amíg az első világháború – Ravel a lövészárokban, Vaughan Williams mentősként – megkeményíti a nemzeti identitást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔