Először figyelték meg közvetlenül a kvarkok keltette hullámokat az ősi plazmában
A világegyetem első pillanataiban több ezermilliárd fokos, rendkívül forró kvark-gluon-plazma töltötte ki a teret. Ez az állapot mindössze néhány milliomod másodpercig létezett, mielőtt lehűlt, és a kvarkok, valamint a gluonok protonokká, neutronokká és más részecskékké álltak össze. A CERN svájci Nagy Hadronütköztetőjében a kutatók nehézionok, például ólomatommagok közel fénysebességű ütköztetésével próbálják újra létrehozni ennek az ősi anyagnak parányi, rövid életű cseppjeit.
Az MIT fizikusa, Yen-Jie Lee által vezetett CERN-csoport a CMS-detektor adataiban most közvetlen bizonyítékot talált arra, hogy a plazmán áthaladó gyors kvarkok hullámzó és örvénylő nyomot hagynak maguk után. A jelenség ahhoz hasonlítható, amikor egy kacsa fodrozódást és örvényt kelt a vízben. Ez az első közvetlen megfigyelés, amely szerint a kvark-gluon-plazma nem egymástól függetlenül szóródó részecskék halmaza, hanem egységes folyadékként reagál az áthaladó részecskékre.
A megfigyelés azt jelzi, hogy az anyag rendkívül sűrű: képes lelassítani a közel fénysebességgel száguldó kvarkokat, miközben fröccsenésszerű és örvénylő mozgást alakít ki. A kutatók új módszert dolgoztak ki a kvarkok keltette ébredések felismerésére, és további ütközési adatokon is alkalmazni szeretnék. A hullámok méretének, terjedési sebességének, kiterjedésének és elhalási idejének mérésével pontosabban feltérképezhetik, milyen tulajdonságai voltak a világegyetem első mikroszekundumaiban létező „ősi levesnek”.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔