Kim Dzsongun új hatalmának rejtett emberi ára Észak-Koreában

Kim Dzsongun észak-koreai vezető pénzügyi mozgástere és nemzetközi diplomáciai befolyása közvetlenül a saját lakosságának kíméletlen kizsákmányolásán alapszik. A phenjani vezetés nemzetközi pozíciói és politikai hatalmának stabilitása nem hagyományos gazdasági sikerekből táplálkozik, hanem egy olyan kiterjedt elnyomó apparátus működtetéséből, amely a társadalom legkülönbözőbb rétegeit rendeli alá az államérdekeknek. Ez a rendszerszintű kizsákmányolás az országhatárokon belül és a határokon túl egyaránt működik, súlyos emberi árat követelve a rezsim fenntartásáért.

A vezetés devizaigényének kielégítése és a hatalmi elit forrásainak biztosítása érdekében a munkavállalókat rendkívül szigorú ellenőrzés alatt tartják. A nehéziparban, különösen a belföldi szénbányákban embert próbáló és veszélyes körülmények között dolgozók mindennapi kényszermunkája éppúgy a politikai gépezet gazdasági hátterét szolgálja, mint a külföldre vezényelt észak-koreai munkások foglalkoztatása. A kizsákmányolás mechanizmusa ráadásul a társadalmi ranglétra magasabb szintjein elhelyezkedő rétegekre is kiterjed: a külképviseleteken szolgálatot teljesítő diplomáciai személyzet szintén folyamatos felügyelet, szigorú elszámoltatás és kényszerű anyagi elvonások mellett kénytelen dolgozni.

A külföldön tevékenykedő dolgozókat és a diplomáciai képviseleteket a phenjani államapparátus szoros ellenőrzése alatt tartja, megtermelt bevételeik döntő részét pedig közvetlenül a központi vezetés vonja el saját céljaira. Ez a hazai bányáktól a külföldi missziókig ívelő elnyomó láncolat teremti meg azt a pénzügyi alapot, amellyel a vezetés ellensúlyozni igyekszik a nemzetközi elszigeteltséget és a gazdasági szankciókat. A hatalmi gépezet működése így elválaszthatatlan a lakosság és a külképviseleti dolgozók teljes körű kiszolgáltatottságától.