Hubble-adatok: a hatalmas csillagok magyarázhatják a Webb legfurcsább galaxisait

A Hubble űrtávcső ultraibolya mérései szerint a korai, fémhiányos galaxisokban a hatalmas csillagok másképp fejlődhettek, mint a mai Tejútrendszerben. Ez segíthet megérteni, miért tűnnek furcsának a James Webb űrtávcső – 2021-es indítása óta – feltárt korai galaxisai. A University of Utah vezette TEMPOS (Treasury of Extremely Metal-Poor O Stars) program a Hubble Cosmic Origins Spectrograph (COS) adataival 29 nagy tömegű csillagot vizsgált hat közeli törpegalaxisban; mindegyik galaxis fémessége a Napénak kevesebb mint egyötöde. A felmérést 2026. szeptember 21-én közölte a The Astrophysical Journal Supplement Series. A vezető szerző Grace Telford, a University of Utah fizika- és csillagászati tanszékének adjunktusa. Tizenkét csillagról új megfigyelések készültek; egy-egy objektum akár 35 órányi Hubble-időt is igényelhet. A Nap tömegének több mint tízszeresét kitevő csillagok forróan és gyorsan égnek, csillagszéllel anyagot veszítenek, majd szupernóvaként energiát juttatnak a gázba, ezzel szabályozva, mennyi anyag alkothat új csillagokat. Alacsony fémességnél a csillagszél élesen gyengül, mert a fémionok kevésbé tudják a sugárzás energiáját kifelé tolni, így a nagy tömegű csillagok több anyagot tarthatnak meg. A kutatók jelentős különbségeket találtak a vas mennyiségében, amely kulcsfontosságú a csillagszélben és a szupernóvákban.