Jánosi Katalin az 1956-os emlékezetről és Nagy Imre örökségéről beszélt
Jánosi Katalin, Nagy Imre hetvenöt éves unokája a HVG portréinterjújában személyes emlékeken keresztül beszélt az 1956-os forradalom örökségéről, a család történelmi terheiről és a mártír miniszterelnök mai emlékezetéről. Gyerekként még nem látta át nagyapja politikai jelentőségét, de 1956 novemberében, a jugoszláv követségen megtapasztalta, milyen tisztelet övezi. A család a Kádár János által írásban garantált biztonság ígéretében hagyta el a követséget, ám november 23-án Romániába, Snagovba hurcolták őket, ahol 1958 őszéig házi őrizetben tartották Jánosi Katalint is.
Édesapját, Jánosi Ferencet a Nagy Imre-perben nyolc év börtönre ítélték. Katalin eredetileg zenét tanult volna, végül azonban a rajzolás mellett döntött: 1976-ban gobelinszakon végzett az Iparművészeti Főiskolán, később festészettel és kulturális menedzsmenttel is foglalkozott. A rendszerváltás óta elsősorban az 1956-os forradalom és nagyapja emlékének ápolásán dolgozik. A forradalom hetvenedik évfordulójára megjelent Nagy Imre befejezetlen önéletrajza is, amelyet személyes emlékeivel egészített ki.
Az interjúban arról is beszélt, hogy Magyar Péter beszédeiben rendszeresen felidézi Nagy Imre nevét, ő azonban még nem kereste meg őt. Nem tartja valószínűnek azt sem, hogy Nagy Imre szobrát visszahelyezik a Vértanúk terére. Szerinte az újratemetés után vált számára világossá, mennyire megosztott a magyar társadalom.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔