A kubai rakétaválság idején az emberiség soha nem állt közelebb nukleáris világháborúhoz

A kubai rakétaválságban az emberiség soha nem állt közelebb nukleáris világháborúhoz. Szovjet Foxtrott-búvárhajók – a német XXI-es típus továbbfejlesztései – nappal a mélyben, éjjel akkumulátortöltésre a felszínen, rádiócsendben szelték át az Atlanti-óceánt. Angolul beszélő rádiófelderítők az amerikai haditengerészeti frekvenciákat hallgatva kerülték a járőröket, és elérték a Sargasso-tengert. A legénység nem tudta, hogy a helyzet robbanás közelébe került.

Fidel Castro 1959-es forradalma után Washington kereskedelmi blokáddal sújtotta Kubát, Castro Moszkvához fordult. Nyikita Szergejevics Hruscsov az amerikai közepes hatótávolságú rakéták dél-európai és törökországi telepítésére válaszul, Castro beleegyezésével atomrakétákat telepített a szigetre. Az Anatolij Gribkov tábornok vezette Anadir művelet 50 ezer civilbe öltöztetett szovjet katonát és tanácsadót, valamint R-12 típusú nukleáris rakétákat juttatott Kubába; az álcázás október közepéig tartott.

Október 15-én egy Lockheed U-2 Dragonlady San Cristobalnál kilövőket és álcázott R-12-eseket fotózott. Robert McNamara értesítette John F. Kennedy elnököt, aki október 22-i televíziós beszédében 500 tengeri mérföldes blokádot hirdetett, és fegyveres erőt is kilátásba helyezett. A zárlat 1962. október 24-én 14 órakor lépett életbe. A további rakétákat szállító szovjet teherhajók nem fordultak vissza. A tengeralattjárók a blokádtörő hajókat kísérték Kubába.