Az autista agy másképp dolgozza fel az arcokat, mint eddig hitték
A Nature Mental Healthben megjelent, az autizmus és az arcfelismerés egyik eddigi legnagyobb léptékű vizsgálata szerint autista gyerekek agya másképp reagál az emberi arcokra, mint a neurotipikus társaké, és a különbség korábban kezdődhet, mint eddig vélték. Egyes autista emberek ritkábban néznek arcokra, kevesebb a szemkontaktusuk, nehezebben jegyzik meg az arcokat és olvassák az érzelmeket. A 2000-es évek elején a Yale kutatói már alacsonyabb aktivitást mértek az arcfeldolgozó agyterületeken; a korábbi EEG-vizsgálatok azonban jellemzően kevés mérési pontot néztek, nem a teljes skalpot.
James McPartland, a Child Study Center Harris-professzora és a Center for Brain and Mind Health igazgatója munkatársaival mintegy 400 autista gyerek skalp-szerte rögzített agyi elektromos jeleit elemezte. A Autism Biomarkers Consortium for Clinical Trials (ABC-CT) adatain autista és neurotipikus, különböző korú gyerekek néztek arcokat és hétköznapi tárgyakat, miközben 128 elektróda rögzítette az aktivitást. Gépi tanulással azt vizsgálták, a mintázatból kiderül-e, mit lát a gyerek. Neurotipikusoknál az arcnézés egyértelműbben kiolvasható volt; autistáknál az arcokhoz kötött jelek kevésbé különültek el. Első szerzőként Jason Griffin, a University of Houston pszichológia-adjunktusa, McPartland korábbi posztdoktora azt emelte ki: a skalpon mért idegi aktivitás autista gyerekeknél kevésbé jellegzetes.
Neurotipikus résztvevőknél a korral specializálódott az arcválasz, és agyi mintázatból egyre jobban megjósolható volt, mit néznek. Autista gyerekeknél ez a korfüggő javulás nem jelentkezett: arc-specifikus feldolgozásuk más pályán halad. Az arcfelismerés több idegi szakaszon át jut el a szemtől a felismerésig; a korábbi kutatások nagy része a N170 jelre koncentrált. McPartland szerint most először használták ki az EEG teljes információmennyiségét az autizmus és az arcfeldolgozás megértéséhez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔