Tabudöntő kutatás mutatja be az egyedülálló anyák helyzetét Magyarországon
A Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói, Bognár Adrienn, Herke Boglárka és Szalma Ivett a Socio.hu társadalomtudományi folyóiratban megjelent tanulmányukban vizsgálták a partner nélkül gyermeket vállaló nők helyzetét. A nemzetközi szakirodalomban SMBC-ként (Single Mothers by Choice) számontartott anyák olyan társadalmi és politikai közegben élnek, amely a házasságon alapuló, tradicionális kétszülős modellt támogatja, így az egyszülős családok nagyrészt kimaradnak a támogatásokból és az elismerésekből.
A szociológiai kutatás mintegy 30 interjú tapasztalataira épül, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nők döntése nem elhamarkodott lépés, hanem egy mélyen átgondolt folyamat eredménye. Bár eredetileg szinte mindannyian kétszülős családban gondolkodtak, az idő múlásával, megfelelő partner hiányában tudatosan fordultak az alternatív megoldások, például a donoros mesterséges megtermékenyítés vagy az örökbefogadás felé. Ezt a tiszta utat sokkal tisztességesebbnek tartották a gyermekkel szemben, mint az alkalmi kapcsolatokat vagy a kompromisszumos párválasztást.
Kezdetben a normatív elvárások miatt sokakban bűntudat, szégyenérzet és a párkapcsolati sikertelenség stigmája miatti szorongás alakult ki, ám ezt az idő múlásával felváltotta a büszkeség. Az érintett anyák elutasítják a sajnálkozást, és úgy ítélik meg, hogy egy érzelmileg kiegyensúlyozott egyszülős közeg jóval biztonságosabb hátteret biztosít a gyermek fejlődéséhez, mint a környezetükben látott diszfunkcionális, veszekedésekkel terhelt kapcsolatok.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔