Akár havi 300 órát is dolgoznak az egészségügyi szakdolgozók
Az egészségügyi szakdolgozók súlyos létszámhiány mellett dolgoznak, ezért egyesek havi munkaideje a 300 órát is eléri. Pálfy Kati, a Semmelweis Egyetem Tüdőklinikájának korábbi ápolási vezetője szerint a túlterhelés különösen azokat sújtja, akik a rendszerben maradnak: a plusz műszakok, túlórák és ügyeletek miatt ugyan nőhet a keresetük, de a terhelés hosszú távon alig fenntartható.
Egy, neve elhallgatását kérő szakdolgozó rendszeresen több mint 230 órát dolgozott havonta kórházi osztályon. Mint mondta, egy idő után már nem akarta tovább vállalni az ekkora munkamennyiséggel járó felelősséget, ezért az alapellátásban helyezkedett el. Ott jóval kevesebbet keres, ami jól mutatja a rendszer egyik ellentmondását: aki a kisebb terhelés érdekében munkahelyet vagy egészségügyi területet vált, jelentős jövedelemtől eshet el.
A bérek között intézménytől és munkakörtől függően is nagy különbségek vannak. Pálfy szerint hasonló munkát végző szakdolgozók fizetése akár 300–400 ezer forinttal is eltérhet. Egy budapesti kórház húsz éve dolgozó műtőssegédje nyolc ügyelettel bruttó 1,2 millió forintot keres, miközben egyes szakrendelőkben és rehabilitációs intézményekben 400–500 ezer forint körüli bruttó bérek jellemzők. Egy 27 éve dolgozó, E kategóriás ápoló pedig pusztán azzal, hogy a Szent László Kórházból egy egyetemi klinikára váltott, 300 ezer forinttal magasabb alapbért kapott. A problémát az is súlyosbítja, hogy az alapellátásban és szociális intézményekben dolgozók sokszor kimaradnak a bértáblás emelésekből.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔