A Föld belsejében zajló gravitációs verseny változtatja a napok hosszát

A Föld napjainak hossza nem állandó. A kutatók évtizedek óta mérik a néhány milliszekundumos ingadozásokat, amelyek a bolygó változó forgási sebességére utalnak. Az atmoszféra és az óceánok, a nagy földrengések és az olvadó kontinentális jég – amely vizet juttat az óceánokba – a hirtelenebb, közelmúltbeli változások egy részét magyarázza. Több évtizedes skálán a jelenség egy része a köpeny alatti külső magból ered: ez 1400 mérföld (kb. 2250 kilométer) vastag, forró folyékony fém, és áramlásai kissé módosítják a bolygó többi részének forgását.

A mag és a köpeny közötti súrlódás túl gyenge az erőátvitelhez. A Nature-ben e héten megjelent tanulmány szerint a belső mag gravitációja egyik irányba tolja a forgást, más mag–köpeny kölcsönhatások ellene dolgoznak; a verseny évtizedek alatt kis gyorsulásokat és lassulásokat okoz. A belső mag nem ugyanazzal az ütemmel forog, ezért elcsúszik a köpeny tömeg-egyenetlenségeitől. Mathieu Dumberry, az Albertai Egyetem geofizikusa szerint a mag illeszkedni akar: a gravitáció a harmonikusabb helyzet felé húzza a belső rétegeket, és ez minimálisan a felszín forgására is hat. 1964 és 2019 között szeizmikus magforgás-becslésekkel és a külső mag áramlásainak modelljeivel rekonstruálták a folyamatot; a gravitációs modell jól visszaadta a megfigyelt fokozatos változások idejét és nagyságát. Más tényezők is közrejátszhatnak, a modell sem vette figyelembe az összes versengő erőt, Dumberry szerint azonban a gravitáció mégis győz.