Jászai Mari halálának századik évfordulójára emlékeznek
Száz éve, 1926. október 5-én hunyt el Jászai Mari, akit az utókor a magyar színjátszás tekintélyes alakjaként tisztel, ám élete a hírnév csúcsán sem nélkülözte a küzdelmeket és a megaláztatásokat. Az 1850. február 24-én Ászáron született színésznő szegénységben és bántalmazások közepette nőtt fel: édesanyja korai halála után édesapja és mostohája kegyetlenül verte, eredeti nevét, a Krippelt pedig gyűlölte. Alig tízévesen magára maradt, így cselédként, hólapátolással kereste kenyerét Pesten és Bécsben, miközben méltatlan körülmények között, szalmán aludva tengődött.
A porosz–osztrák háború idején, tizenhat éves korában szexuális erőszak áldozatává vált, ám a königgrätzi csatában végzett bátor sebesültmentésért kapott jutalomból ruhát vásárolt, hogy színészi pályára léphessen. Hubay vándortársulatánál fizetség nélkül, mosásból és takarításból élt, majd a Budai Népszínház kardalosaként sokszor az éhségtől ájultan lépett színpadra. Bár legelső, egymondatos szerepében az izgalomtól megszólalni sem tudott, kitartása révén fokozatosan elismertté vált. Függetlenségét mindennél többre tartotta: még akkor sem volt hajlandó feladni hivatását, amikor befolyásos kérője ezt kérte tőle. Megpróbáltatásait és öntörvényű sorsát naplójában és emlékirataiban örökítette meg az utókornak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔