Rabindranath Tagore magán alkotói világa, akit Yeats „nagyobbnak” nevezett mindannyiuknál
Egy eddig nem látott családi archívum alapján a Christie’s Mumbai-ban, e hónapban nyíló kiállítása ad betekintést Rabindranath Tagore utolsó éveinek alkotói folyamatába és személyes kapcsolataiba. A 1861-ben született bengáli költő, zenész, regényíró, filozófus, dalszerző, festő, humanista és nevelő volt az első nem európai irodalmi Nobel-díjas; India és Banglades himnuszai is a hagyatékához tartoznak. Amartya Sen „a bengáli irodalom évezredes történetének kimagasló alakjának” nevezte, W. B. Yeats pedig „nagyobbnak mindannyiuknál”. A díjat hozó Gitanjali angol fordítása Londonban, márciusban jelent meg, és a novemberi díjátadóig tízszer újranyomták. Tagore 1941-ben halt meg.
Az anyag Tagore 1938 és 1940 közötti mungpoói, darjeelingi látogatásaiból származik, tanítványa, Maitreyi Devi családi otthonából: művek, kéziratok, levelek, fényképek és személyes tárgyak. A kurátor, Nishad Avari, a Christie’s dél-ázsiai modern és kortárs művészetének vezetője egy 1940-es, Chelebela (My Boyhood Days) emlékirat-vázlatot emel ki; a tíz teljes kézirat közül ez az egyetlen, amelyet Devinek diktált. A szöveg visszhangozza a Santiniketanban, a fővárostól mintegy 160 kilométerre létrehozott kísérleti iskola nyitott nevelési eszményét. A gyűjteményben Tagore és Devi apja, majd Devi százas nagyságrendű levelezése, javítások közé keveredő firkák, egy otthagyott kurta és lungi, Devi portréja – Tagore alakrajzai ritkán kötődnek névhez, unokaöccsei, Abanindranath és Gaganendranath gyakorlatával ellentétben –, valamint Mungpoo erdőit ábrázoló tájkép is szerepel. Idén a Sotheby’s 1,02 millió fontért (12,97 crore rúpia) adott el egy Tagore-akvarellt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔