Tovább a PegaPollra
PEGAPOLL · HÍREK

Ray Gunn-kritika: Brad Bird retro-futurisztikus noirja lendületes, de kevésbé elbűvölő

Variety · 2026-10-10
🤖 AI-generált tartalom — A címet és az összefoglalót mesterséges intelligencia készítette automatikusan, emberi szerkesztői átnézés nélkül.

Megjelent a Variety kritikája Brad Bird ötödik animációs filmjéről, a Netflixen debütáló Ray Gunnről, amelyről a lap azt írja: technikailag lenyűgöző, ám kevés nevetést és lelket kínál. A film retro-futurisztikus noir: a rendező korábbi munkáihoz, A hihetetlen családhoz és a Tomorrowlandhez hasonlóan egy olyan lehetetlen 21. századi metropoliszt álmodik meg, amelyet 1939-ben képzelhettek volna el. Az art deco felhőkarcolók, a füstös, ós-Hollywood-i éjszakai klubok és a stílusos, piros–lila–bordó színvilágú járművek révén a világépítés maga a film legnagyobb élménye. A történet sci-fi noir műfajú, de a Szárnyas fejvadász sötét, esős Los Angelesével ellentétben Ray Gunn világa világos és ragyogó, mert családi, PG-korhatáros kalandfilm.

A cselekmény egy Metropia nevű képzeletbeli városban játszódik: a bajuszos magándetektív, Ray Gunn (Sam Rockwell) egy sztárszépséghez kötődő gyilkosságokat vizsgál energikus, fordulatos, ám nem túl eredeti módon. A film ember és idegen fajok együttélését mutatja be: az együttélés dacára a társadalom régi előítéleteibe és apartheidszerű szeparációjába fulladt – az idegenek például csak felszolgálóként léphetnek bizonyos klubokba, kórházba pedig nem mehetnek. Ez a faj, faji allegória ütközik a film egyébként könnyed hangjával, ami helyenként árnyalatbeli bizonytalanságot okoz. A kritika szerint a főhős és a mellékszereplők sem eléggé kidolgozottak, lelketlenek: a legértékesebb dinamika Ray és fáradt, ciklop idegen társa, Eye-Ra (Tom Waits) között alakul ki, aki egy behajtóktól fokozatosan leuralt irodából üzemelteti velük a magánnyomozó üzletet. A humor a címbéli szójátékhoz (Ray „sugár", a fegyvere lézersugaras) hasonlóan inkább mosolygós, mint kacagtató. A kétórás film végén a néző szívesen követte kalandjaikat, de nem érez igazi kötődést hozzájuk – ami meglepő a korábban éles humoráról és érzelmi tétjeiről ismert Birdtől, ám a vizuális és hangzásbeli élvezetek ezt kompenzálják. A film nyilvánvaló ihletőforrásai a Roger nyúl a pácban, a Szárnyas fejvadász és a KPop Demon Hunters.

Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔
Forrás: Variety · innen ahirlevel.hu

Kapcsolódó hírek