A gyermekek keresztes hadjáratát zavargások, fejetlenség és szexuális visszaélések kísérték
A 1212-es gyermekek keresztes hadjárata kudarcba fulladt: a résztvevők vegyes, zömmel szegényekből álló csoportot alkottak, nem kizárólag gyerekeket, akik francia- és németországi otthonaikat elhagyva, katonai kiképzés, erőforrások és szervezettség nélkül indultak Jeruzsálem felé. Egy harcedzett seregeknek is ellenálló Szentföld elfoglalása így eleve valószínűtlen volt. A krónikások naiv, fegyelmezetlen, idealista menetről írtak, noha első kézből származó információik nem voltak; karizmatikus ifjú vezetőként a Cloyes-ből való István és a Kölnből származó Miklós szerepel a feljegyzésekben. A menetelők isteni beavatkozásban bíztak, egyesek azt várták, hogy a Földközi-tenger Marseille-nél csodásan megnyílik előttük. Az 1096-os hadjáratokkal szemben, amelyeket nemesek és lovagok vezettek anyagi háttérrel, hajókkal és többnyire pápai jóváhagyással, itt a pénzügyi és intézményes támogatás elmaradt. Itáliában a tenger természetes korlátnak bizonyult: a hajózás drága volt, püspökök és patrónusok nem segítettek a kiképzetlen tömegen. Zavargásokról, fejetlenségről és szexuális visszaélésekről szóló hírek tovább ásták alá a hitelességet. Hajók híján a vállalkozás összeomlott: volt, aki letelepedett, volt, aki szégyenszemre hazatért, másokat kizsákmányolás és rabszolgaság ért. A Szentföldet nem hódították meg, de a hatalom nélküli tömegek elégedetlenségét tükröző mozgalom hatott III. Ince pápára, hogy a későbbi hadjáratokba a társadalom szélesebb rétegeit is bevonják.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔