Baczakó Péter emlékére: 56 évesen halt meg a legendás olimpiai bajnok súlyemelő

Baczakó Péter olimpiai, többszörös világ- és Európa-bajnok súlyemelő vasárnap lenne 75 éves. 2008-ban, 56 évesen hunyt el hosszan tartó betegségben: a panaszok kisebb lábfájással és gyengeséggel indultak, 2005 elején már nehezen járt, egy évvel később kerekesszékbe kényszerült, izomsorvadással küzdött. Akkoriban azt mondta, a súlyemelés a tűrőképességét növelte, és a legnagyobb vágya az volt, hogy a székről, a padlóról fel tudjon állni.

Egykori tanítványa, a többszörös magyar bajnok Kovács Zoltán a Blikknek emlékezett: gyerekként a Csepel SC-ben versenyzett, Baczakó ekkor már a BKV Előre edzője és a sportág legendája volt. Közös munkájuk 2000 elején, olimpia előtt kezdődött, körülbelül négy évig tartott. Kovács kedves, empatikus szakemberként írta le, aki soha nem kiabált, tekintettel volt tanítványai állapotára, és sokat tett hozzá a pályafutásához. Először a „baczakós” mosoly jut eszébe, amely hullámvölgyekben is erőt adott. Kiemelte: a csúcson is szerény és alázatos maradt.

Baczakó 1968 és 1983 között a BKV Előre versenyzője, majd edzője volt. 1980-ban Moszkvában félnehézsúlyban olimpiai aranyat nyert, Magyarország 111. olimpiai aranyérmét. Felesége 2007-ben az Indexnek azt mondta, a betegség után a klubtól senki nem kereste, hónapokig küzdött a juttatásokért, holott a férje harmincnyolc évet töltött ott. Megviselte, hogy az akkori kormány az athéni olimpia után visszatartotta az edzői jutalmakat: a négymillió forintot, amely az ezüstérmes Krutzler Eszter felkészítéséért járt, csak egy év múlva kapta meg. Kovács fájlalja, hogy a betegség utolsó szakaszában már nem volt mellette.