A krónikus alkoholfogyasztás elfedheti a gyermekkori trauma agyi nyomait
Az Addiction Neuroscience-ben megjelent agyi képalkotó kutatás szerint a kora gyermekkori bántalmazás jellegzetes szerkezeti nyomot hagy az agyon, a krónikus alkoholfogyasztás azonban idővel elhomályosíthatja vagy átformálhatja ezeket a jeleket. Egészséges felnőtteknél a gyermekkori trauma a szürkeállomány és az agyi redőződés (girifikáció) eltéréseivel függ össze, alkoholhasználati zavarban szenvedőknél viszont ezek a mintázatok nagyrészt hiányoznak. A szerzők szerint a tartós, nagy mennyiségű alkohol fizikai terhe felülírhatja a korai fejlődési változásokat, ezért a gyermekkori ártalmak neurális jegyeinek keresésekor figyelembe kell venni a függőség súlyosságát.
A szürkeállomány a sejttestekben gazdag szövet, térfogatát a struktúrák méretének becslésére használják; a kérgi vastagság a felnőttkorban is változhat, például öregedés vagy alkohol miatt. A girifikáció főként magzati korban és kora gyermekkorban alakul ki, ezért viszonylag stabil korai életjelző. A vezető szerző Franca Schmid (Université de Reims Champagne-Ardenne), a levelező szerző Sarah Gerhardt (Heidelbergi Egyetem). Négy, stresszre és függőségre érzékeny területet vizsgáltak: az amygdalát és a hippocampust, az orbitofrontális kérget, valamint az inferior frontális gyrust. 84, különböző súlyosságú alkoholhasználati zavarral élő személyt – sokukat fekvő- vagy járóbeteg-kezelésből – és 83, szerhasználati előzmény nélküli felnőttet kérdeztek alkoholról, valamint érzelmi, fizikai, szexuális bántalmazásról, illetve elhanyagolásról, majd MRI-vel térképezték a négy régió térfogatát, vastagságát és redőzetét. Az alkoholhasználati zavarban a szürkeállomány minden vizsgált területen kisebb volt. A traumához kötött eltérések az egészséges csoportban jelentek meg: a jobb inferior frontális gyrusban kisebb szürkeállomány-térfogat, a bal oldalon pedig fokozott kérgi redőződés, amit a szerzők esetleges kompenzációs válaszként értelmeznek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔