Tönkretették a szeretett Scholastic könyvvásárt?

A Literary Hub a Scholastic könyvvásárt vizsgálja: az észak-amerikai állami iskolákban fél évszázada ismert, cirkuszszerűen megjelenő börzét és a csillogó katalógust. Hétfőn Michelle Cyca a The Walrusban nosztalgikus, de keserű hangon írta meg, hogy a vásár a millenniálisok számára kulcsélmény volt – rendelőlapokkal, Animorphs-boxszettekkel –, ám amikor kislánya mai katalógust hozott haza, a nosztalgiát szomorúság váltotta fel. Cyca szerint a kínálat jelentős része játék- és tévés franchise-ok – Lego, Pokémon, Mancs őrjárat – kiterjesztése, és nem a képzeletgazdag történeteken, hanem az izgalmasabb szórakoztatás közelségén keresztül marketingeli magát, miközben országos olvasási válságról beszélnek.

A Scholastic 1948-ban indította tiniknek szánt könyvklubjait; a Pocket Book programmal a diákok az osztálytermi magazinokból rendelhettek olcsó könyveket. A vásárok 1982-ben indultak: eleinte a Clifford-sorozat és más Scholastic-címek mentek jól, később a Hunger Games és a Goosebumps növekedésében is szerepet játszottak. Sem a spin-off könyvek, sem az árucikkek nem újak, a franchise-kínálat legalább 2002-ig visszavezethető: abban az évben az Arrow Top 10 bestsellerlistáján Pokémon-kalauz is szerepelt. A vásárnak pénzügyi funkciója is van: Észak-Amerikában kiegészítő bevételt ad az alulfinanszírozott iskoláknak. Egy Scholastic-képviselő a Fox 13-nak azt mondta, az elmúlt évtizedben a könyvvásárok több mint 2 milliárd dollárt segítettek összegyűjteni az amerikai iskoláknak.

Cyca a régi rendelőlapot megengedett, „tiszta” fogyasztásként idézte: Animorphs, Scott O’Dell-regények, R. L. Stine-sorozatok. A cikkíró szerint a vásár fogyasztása sok iskolában osztályszorongást szült: volt, aki Snoopy-hátizsákokra költött, másnak az ebédpénz csak matricalapra futotta, és aki semmit sem vehetett, kínos rítusnak élte meg az eseményt. Danika Ellis, a Book Riot szerkesztője, volt könyvesbolti eladó a CBC-nek azt mondta: van, aki hatalmas könyv-, poszter- és játékhalommal távozik, másnak semmi vagy jóval kevesebb jut – és kérdés, hogy a könyvek és az olvasás ünneplésére a profitorientált vásár a legjobb eszköz-e. A vásár paradoxona, hogy a könyvvásárlás soha nem volt azonos az olvasással; Cyca maga is megjegyzi, hogy a program mindig felerősítette a mikro- és makroegyenlőtlenségeket, így a nosztalgia részben esztétikai bírálattá válhat.