Közös ellenőrzés alapozhatná meg a Hormuzi-szorosról szóló rendezést
A Foreign Policy elemzése szerint a Hormuzi-szoros jövőbeli hajózási rendje a kilenc hónapja tartó iráni konfliktus lezárásáról szóló tárgyalások egyik megkerülhetetlen kérdése lesz. Az amerikai katonai fellépés lehetősége egyelőre háttérbe szorult, miközben a Trump-adminisztráció a Teheránra nehezedő gazdasági nyomástól vár engedményeket. A szoros ellenőrzése ugyanakkor továbbra is stratégiai jelentőségű, mivel a háború előtt a világ tengeri olajexportjának 20 százaléka haladt át rajta.
A vízi út az idei év nagy részében zárva volt, és csak az amerikai haditengerészet, valamint a hajózási társaságok jelentős kockázatvállalásával sikerült újra megnyitni. Az olajszállítás mennyisége átlagosan már eléri a háború előtti szintet, az olaj ára pedig a közelmúltban hordónként 114 dollárról a 90 dolláros sáv elejére esett. A hajózási díjak azonban még mindig többszörösei a háború előtti áraknak, Irán pedig továbbra is támadja a szoroson áthaladó tartályhajókat és más hajókat; az elemzés szerint az elmúlt 24 órában két ilyen incidens történt.
A szoros teljes átadása Irán számára aligha elfogadható, ugyanakkor stratégiai értéke idővel csökkenhet, mert Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szárazföldi vezetékekkel igyekszik megkerülni a tengeri útvonalat. James Kraska, az amerikai haditengerészeti akadémia tengerjogi professzora szerint olyan rendezésre lenne szükség, amelyben Irán megőrizhet bizonyos ellenőrzést, de nem válhat kizárólagos döntéshozóvá. A megállapodásban Iránnak és Ománnak, amelyek felségvizei a szoros beszűkülő részén találkoznak, meghatározó szerepet kellene kapnia, miközben a hajóút biztonságát a nagyhatalmak támogatása is garantálná.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔