Robert Ryman fehér festményei türelmet követelnek, de revelatív élményt kínálnak
A londoni Barbican Art Gallery Robert Ryman-kiállítása olyan festményeket mutat be, amelyek első pillantásra szinte megkülönböztethetetlen fehér felületeknek tűnnek. Ryman azonban nem egyszerűen fehér vásznakat festett: különböző festékeket, ecsetkezelést, felületeket, kereteket és falhoz rögzítő elemeket használt, hogy a fény, az árnyék és a környezet apró változásai láthatóvá váljanak. A művek nem történetet vagy elméletet akarnak elmondani, hanem közvetlen figyelmet kérnek az anyagra és a látás működésére.
A kritika egyik példája az 1960-as évek közepén készült The Painting of the Mysterious Shadow, amelyen hat vastag fehér sáv fut vízszintesen egymás mellett. A mély fakeret miatt a kép körülbelül három hüvelyknyire kiemelkedik a faltól, és vékony árnyékot vet rá. A Barbican tompított fénye és melegebb fehér falai mellett a festmény felülete szürkéskéknek hat, miközben a környezethez igazodó szem a korábban fehérnek látott jegyzetlapokat sárgásbarnának láttatja.
A kiállítás azt mutatja meg, mennyiféle hatást lehet elérni szűk eszköztárral: a festék lehet finom vagy durva, pontos vagy lendületes, a fehér pedig levendulaszínű, sárgás vagy hideg tónusú. A 13 részes Standard sorozat egész teret betöltő installációként látható. A rendezés padokkal irányítja a figyelmet a hosszabb szemlélést igénylő művekhez, a magyarázó szövegeket pedig külön, igényes kiadványban helyezték el. A kritikus szerint az élmény valóban revelatív lehet, de csak azoknak, akik türelmesen átadják magukat a látványnak; idővel a művek ismétlődése a csökkenő hozam és az akadémikus ízlésítélet kérdését is felveti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔