Mit jelent az emberiségnek a Föld hatodik tömeges kihalása?
A biodiverzitás csökkenése nem távoli természetvédelmi probléma, hanem közvetlenül veszélyezteti az emberi életfeltételeket. A fajok együttműködése szabályozza az időjárást, fenntartja a talaj egészségét, tisztítja a vizet és támogatja az élelmiszer-termelést. Az intenzív mezőgazdaság, a fosszilis energiahordozók égetése, valamint a műanyagok és vegyi anyagok okozta szennyezés azonban egyre nagyobb nyomást gyakorol az ökoszisztémákra.
A WWF Living Planet jelentése szerint az elmúlt 52 évben a megfigyelt gerincespopulációk átlagosan 73 százalékkal zsugorodtak, az édesvízi ökoszisztémákhoz kötődő populációk esetében pedig 85 százalékos visszaesést mértek. Más kutatások alapján mintegy egymillió növény- és állatfajt fenyeget kihalás, ha az emberiség nem csökkenti a természetre nehezedő terhelést. Az ENSZ biodiverzitási csúcstalálkozóján, az örményországi Jerevánban a résztvevők azt próbálják előmozdítani, hogy 2030-ig megállítsák és visszafordítsák a természet pusztulását, de a finanszírozás és a vállalások végrehajtása továbbra is komoly akadály.
A vizes élőhelyek eltűnése jól mutatja a veszteségek gyakorlati következményeit: 1700 és 2000 között ezek 85 százaléka megsemmisült, miközben fontos szerepet játszanak a víz természetes tisztításában. A beporzók, például a méhek és a denevérek visszaszorulása szintén veszélyes, hiszen a világ élelmiszernövényeinek több mint 75 százaléka részben állati beporzásra támaszkodik. A természet az orvostudomány alapja is: a gyógyszerek mintegy fele természetes vegyületekből származik, a penicillin pedig több mint 500 millió ember életét menthette meg. A fajok eltűnésével nemcsak a jelenlegi ökológiai szolgáltatások, hanem még fel nem fedezett gyógymódok is elveszhetnek.