Az euró alacsonyabb kamatot és olcsó hitelt hozhat, de a túlzott eladósodás veszélyt jelenthet
Az euróövezeti csatlakozásról szóló viták túlnyomórészt a maastrichti kritériumok – az alacsony infláció, a rendezett költségvetés, a fenntartható államadósság és a stabil árfolyam – teljesítésére összpontosítanak. Ezek a feltételek azonban pusztán a belépési alkalmasságot mutatják, azt nem garantálják, hogy a gazdaság hosszú távon sikeres is marad a közös valutával. A belépés közvetlen haszna az alacsonyabb kamatszint és kockázati felár, amely olcsó forráshoz juttatja a cégeket és a lakosságot, ám komoly veszélyt hordoz, ha a folyamat túlzott hitelbővülésbe csap át.
Amennyiben a hazai infláció meghaladja az euróövezet átlagát, az egységes nominális kamat mellett a magyar reálkamat rendkívül alacsonnyá, akár negatívvá válhat. Ez látványosan megemeli a lakáshitelek felvételét és felveri a lakásárakat, miközben a növekvő ingatlanérték újabb hitelek fedezetéül szolgál. A konjunktúra idején a munkaerőpiac kifeszül, a források pedig az alacsonyabb termelékenységű ingatlanpiacra áramlanak. A ciklus elkerülhetetlen lefordulásakor – amint azt a kétezres években Portugália, Spanyolország, Görögország és Szlovénia tapasztalatai is mutatták – a fedezeti értékek romlása hirtelen visszafogja a fogyasztást és a beruházásokat.
Mivel az euró bevezetésével a jegybanki kamatemelés önálló eszköze kikerül a gazdaságpolitika kezéből, a védekezést előzetesen kell felépíteni. Az első vonalat a költségvetés jelenti, amelynek a fellendülés többletbevételeit tartalékolnia kell, elkerülve a lakáshitelezés állami ösztönzését. A második pillér a rendszerszintű kockázatokat felügyelő makroprudenciális szabályozás, amely a jövedelemarányos törlesztési korláthoz (DSTI) hasonló eszközökkel gátolja meg a háztartások veszélyes eladósodását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔