Ötödik éve élnek a front árnyékában a szvjatohirszki szerzetesek és apácák
A szvjatohirszki barlangkolostor Ukrajna egyik legveszélyeztetettebb vallási közösségének ad otthont: az épületegyüttes mindössze 13 kilométerre fekszik a frontvonaltól. A környéken letarolt és leégett erdők, elpusztult települések, kiégett autók és bombatölcsérek jelzik a háború közelségét, miközben a kolostor falain golyó- és repesznyomok láthatók. Bár az orosz és az ukrán hadsereg nem szándékosan támadja a területet, az egymásnak szánt lövedékek és drónok maradványai rendszeresen elérik a közösséget.
A háborús környezet ellenére a szerzetesek és a közelből kibombázott apácák igyekeznek fenntartani a kolostori élet rendjét. Mise után a klobukot viselő szerzetesek és apácák csendben vonulnak ebédelni, a templom előtt pedig papagájok és pávák élnek az aviáriumban. Arhimandrita Feofán, a közösség ideiglenes elöljárója és kincstárnoka szerint ezek az állatok Isten teremtésének szépségét és a mennyországot idézik fel. A közösség helyzete azért is különösen összetett, mert az oroszok szemében túl ukrán, az ukránok számára viszont „moszkovita”, így ötödik éve mindkét oldal bizalmatlanságának árnyékában él.