Schmidt Mária az ügynökbotrányról és Ruff Bálint szerepéről
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum egykori főigazgatója szerint az ügynökakták nyilvánossága körüli vita célja, hogy a magyar társadalomban kollektív bűntudatot keltsenek a kommunista diktatúra bűnei miatt. Facebook-bejegyzésében Rainer M. János történész „Beszélgessenek” felszólítását és a 444 pszichoterápiás tanácsait bírálta: szerinte ezek azt akarják elhitetni, hogy a családok mind érintettek a diktatúra bűneiben. Ruff Bálintról azt írta, amikor azt mondja, hogy sok család szomorú lesz az aktanyilvánosság után, nem sajnálkozik, hanem ebben reménykedik; ezt Schmidt SZDSZ-es manővernek nevezte, amely a népet oktatná, és a magyar népre kollektív felelősséget hárítana. Szerinte ezért használják a 2026-os kormányváltásra a „rendszerváltás” kifejezést is: az 1990-es változások egyeseknek nem voltak elegendők, mert a társadalom nem nézett kellően szembe a múlttal. A családoknak szerinte nincs szükségük történészi felszólításra vagy terápiára. Felidézte Dobrev Klára európai parlamenti képviselőt is, akinek korábban a családi múlt mélyebb reflexióját vetette fel a nagyapával közös színezés emlékénél; emiatt akkor „szörnyű embernek” tartották. A diktatúra megítélésében tettesek és áldozatok között kell különbséget tenni; a kettő közöttiek szerinte nem érdemelnek akkora nyilvánosságot, mint a meghatározó működtetők, például Apró Antal vagy Péter Gábor. Ezt tartotta a Terror Háza történelemfelfogásának, és ma is ezt tartja helyesnek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔