Rejtett üzenetekkel játszanak Jan van Eyck élethű portréi
A londoni National Gallery kiállítása Jan van Eyck tíz fennmaradt portréját mutatja be, amelyek a 15. századi flamand festészet rendkívüli technikai tudásáról és a képi illúziók erejéről tanúskodnak. Az Arnolfini-portrét leszámítva mindegyik nagyjából A4-es méretű, és a modellek arca kissé balról látható. A festő olyan aprólékosan jelenítette meg a bőrt, a hegeket, a ráncokat, a szőrszálakat, a fülek redőit és a ruhák anyagát, hogy a néző könnyen úgy érezheti: a képen szereplő emberek bármelyik pillanatban kiléphetnek a keretből.
Margaret van Eyck portréján a modell tekintete, határozott szája, bőrhibája és szemöldökén húzódó hege is látható. A keretre festett felirat szerint férje, Jan 1439. június 15-én fejezte be a képet, Margaret pedig 33 éves volt. A szöveg megfogalmazása azonban azt a kérdést is felveti, hogy maga a portré beszél-e, vagy a festett alak szól hozzánk. Van Eyck jelmondata, az „ahogy tudom” egyszerre tűnik szerénynek és magabiztosnak.
Jan de Leeuw arcképén a férfi egy aranygyűrűt tart, ami összhangban áll azzal, hogy aranyművescsaládból származott, és az aranyművesek céhének felügyelője volt. A keret felirata szerint 1401-ben született, Van Eyck pedig 1436-ban kezdte meg a portrét. A kép mégis tudatosan megtévesztő: a „lefestett” vagy „utánzott” jelentésű kifejezés a korban a valódi ábrázolás és a hamisítás határán mozgott. A kiállítás éppen ettől izgalmas: a képek élethűsége nem bizonyíték, hanem kifinomult játék a valósággal.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔