Budapesten helyezik el Kriszten Rafael vértanú földi maradványait a hét ferences mártír boldoggáavatási eljárásában

Szeptember 20-án ünnepi szentmisével emlékeznek Kriszten Rafael (1899–1952) ferences vértanú papra Budapesten, az Országúti ferences templomban, majd a liturgia után elhelyezik földi maradványait a Szűz Mária-kápolnában. Az esemény a hét ferences vértanú boldoggáavatási eljárásának része; a folyamat rendi felelőse, Kálmán Peregrin OFM annak apropóján interjút készített a mártír unokahúgával, Péteri Annával, akinek édesanyja Rafael atya elsőfokú unokatestvére volt.

Az interjúból a vértanú családi háttere is kirajzolódik. Édesanyja, Lujza néni férje Amerikába távozott szerencsét próbálni, és soha többé nem tért haza, pénzt sem küldött, így a feleségnek egyedül kellett felnevelnie három gyermekét. A legidősebb fiú, János megnősült és külön költözött, a legkisebb gyermek, Erzsike tizenévesen tüdőbajban halt meg, Rafael atya pedig belépett a ferences rendbe. Lujza néni egész életében soha nem volt igazi otthona, mindig rokonok és jó családok fogadták be, és 1955-ig azt sem tudta, hogy fia már évekkel korábban meghalt a börtönben; élete végéig leveleket írt neki és reménykedett.

Rafael atya 1948-tól Pécscen szolgált plébánosként: közösségeket szervezett, imaköröket alakított ki, kialakította a hívek kedvenc kis barlangkápolnáját, és játszótér létesítéséről is tárgyalt, míg a megváltozó politikai helyzet meg nem akadályozta. Gyakran járt le a pécsi kolostor udvarán működő asztalosműhelybe, ahol a fráterek a ma is látható templomi padsorokat készítették. Kárpátaljáról, Kassáról menekülve, a rommá lőtt Budapesten átutazva 1945 nyarán látta őt utoljára az unokahúg; a nunciatúrával együttműködve akkor üldözött emberek mentésén dolgozott.