Lázadó barkácsszellem és társadalmi változás a kilencvenes évek brit művészetében
A Tate Britain „The 90s: Art and Fashion” című kiállítása a kilencvenes évek brit kultúráját nem pusztán a rave, a Britpop, a provokatív divat vagy a Cool Britannia nosztalgikus képein keresztül mutatja be. A tárlat október 8-án nyílik, és 2027. február 14-ig látogatható. A mintegy 70 közreműködő munkáit felvonultató kiállítás azt vizsgálja, hogyan kapcsolódott össze a művészeti kísérletezés a társadalmi változásokkal Margaret Thatcher hosszú korszakának lezárulása, a recesszió és a hidegháború utáni viszonylagos stabilitás idején.
A rendezők a korszak ismert alkotói, köztük Damien Hirst és Juergen Teller mellett olyan közösségek és hangok szerepét is hangsúlyozzák, amelyek korábban kevésbé kerültek a figyelem középpontjába. Edward Enninful, a kiállítás főkurátora, személyesen is kötődik ehhez a világhoz: ghánai születésű brit divatszerkesztőként 18 évesen lett az i-D magazin legfiatalabb divatigazgatója, és részt vett a sokszínű, kísérletező londoni divatszcéna alakításában. A tárlat külön figyelmet fordít a színes bőrű művészekre és a nőkre, akiknek munkái a korszakban gyakran nem kaptak megfelelő láthatóságot.
A kilencvenes évek gazdasági bizonytalansága egyben teret adott az önszerveződésnek. Üres épületek és ipari helyszínek váltak informális kiállítóterekké: Damien Hirst 1988-ban, 23 évesen rendezte meg a „Freeze” című, használaton kívüli londoni raktárban létrehozott diákkiállítást, amely a Young British Artists nemzedékének egyik fontos korai eseménye lett. Sarah Lucas és Tracey Emin 1992-ben nyitotta meg a The Shopot, ahol a művészek a hagyományos galériákon kívül kísérletezhettek. Munkáik a női szexualitás, sebezhetőség, vágy, nemi szerepek és identitás kérdéseit is új, gyakran provokatív vizuális nyelven dolgozták fel.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔