A nílusi sügér betelepítése súlyos ökológiai válságot okozott a Viktória-tóban
A Viktória-tóban végbement ökológiai válság gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor a brit gyarmatosítók által bevezetett ipari halászat és a trágyaszennyezés miatt megcsappant a halállomány. A helyzet orvoslására 1954-ben betelepítették a nílusi sügért, ez az agresszív ragadozó azonban ötven év alatt kiszorította az őshonos fajok 90 százalékát. Míg 1978-ban a helyi halak adták a biomassza mintegy 80 százalékát és a sügér csupán 2 százalékot tett ki, alig egy évtizeddel k
<truncated 216 bytes>
éretű halakat korábban napon szárították, az akár 130 kilogrammos sügérek füstöléséhez és sütéséhez viszont rengeteg fát vágtak ki a part mentén. A fakitermelés miatt újabb szennyeződések mosódtak a vízbe, az algaevő halak hiányában elburjánzó algák bomlása pedig elvonta az oxigént a tó mélyebb rétegeiből. Mára maga a sügér is bajba került: a prédahalakat felélve csak a felszín közelében maradt élettere, és szinte kizárólag egy oxigénhiányt tűrő mélytengeri garnélafajon él. Ha ez a táplálékforrás is elfogy, a tó élővilága végleg összeomolhat, ami a térségben élő milliók ivóvíz- és élelemellátását veszélyezteti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔