Közel kétszáz magyar labdarúgó távozott az 1956-os forradalom után
Az 1956-os forradalom leverése után a magyar labdarúgás történetének egyik legsúlyosabb veszteségét szenvedte el. A FIFA 1957 júliusában kiadott körlevele 199 külföldre távozott magyar futballista nevét tartalmazta, de a teljes szám ennél jóval magasabb lehetett, mert legalább ugyanennyi, alacsonyabb osztályban szereplő játékos is elhagyta az országot. A távozók között az Aranycsapat ismert klasszisai mellett fiatal, ígéretes labdarúgók és utánpótláskorú tehetségek is voltak.
A folyamatban fontos szerepet játszott a Budapest Honvéd 1956 novemberében kezdődő nyugat-európai, majd dél-amerikai túrája. A keretben Puskás Ferenc, Bozsik József, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is ott volt, ám a forradalom leverése után többen nem tértek haza. Az MLSZ a FIFA segítségével próbálta megakadályozni a csapat külföldi szereplését, és eltiltásokat kezdeményezett. Puskást és Czibort egy évre, Kocsist, Grosicsot és Szolnok Istvánt hat hónapra tiltották el.
A büntetések ellenére több magyar klasszis külföldön épített új karriert. Kocsis és Czibor 1958-ban a Barcelonához került, Puskás pedig a Real Madridban vált a klub történetének meghatározó alakjává. Grosics hazatért, és 1957 augusztusában ismét pályára lépett a Tatabánya kapusaként. A kivándorlás nemcsak az akkori magyar klubokat és a válogatottat gyengítette meg, hanem hosszú távú következményekkel is járt: az 1956 októbere és 1957 áprilisa között külföldre távozó 180–200 ezer ember között olyan családok is voltak, amelyek későbbi nemzedékei más országok futballjában teljesedtek ki.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔