Fekete Ádám új kötete metával kényszeríti állandó tamáskodásra az olvasót
A Telex recenziója Fekete Ádám új prózakötetét, a Megszólításokat abból a feszültségből olvassa, hogy a szövegeknek önmagukban kellene hatniuk, a szerzőről tudott tények azonban lehántolhatatlanul beleépülnek az olvasásba. Fekete cerebrális parézisben szenved, magzatkori oxigénhiány miatt: a kór fejlődési rendellenességekhez, köztük mozgáskoordinációs zavarokhoz vezet. A regény elbeszélője, Tömkeleg Ábrahám ugyanezzel küzd; a ritka családnév miatt könnyen felmerül, hogy álnévről és személyes vallomásról van szó, noha a szerző és az elbeszélő elvben nem azonos.
A valóság és a fikció közötti rést a szerző tágítja vagy szűkíti. A recenzens szerint az ilyesfajta metáskodás hazai mestere újabban Bognár Péter; Fekete Ádám most kóstol bele, és permanens tamáskodásra kényszeríti az olvasót. Semmit nem hihet el és nem vethet el automatikusan, mert az író hazudhat, de igazat is mondhat, és a kitárulkozás is beleolvadhat a fikcióba. Tapasztalataik és látásmódjuk a recenzens szerint ugyanarról tőről fakad.
Egy idézet szerint az elbeszélő az írásra Minótauroszként gondolt, akinek saját labirintust kell építenie, szemben a vallomásos kitárulkozással. A recenzens szerint ez az elhivatott olvasónak kihívás; a bolyongás tükre annak az Odüsszeiának, amit Fekete a kötet írása közben önmagában tett meg, mert akit a teste akadályoz, a kalandot magában keresi. A kritikus mégis úgy véli: jó ezt a könyvet olvasni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔