A Difficult Bride: Rubaiyat Hossain feminista testhorror-thrillere a társadalmi egyenlőtlenségről
Rubaiyat Hossain A Difficult Bride című filmje testhorrort ötvöz Sylvia Plath témáival, és a társadalmi egyenlőtlenséget, a női tereket és a női szexualitást vizsgálja. A bangladesi rendező 2011-es debütje, a Meherjaan konzervatív támadásokat váltott ki; az Under Construction és a Made in Bangladesh után ez a film Velencében mutatkozott be, tokiói és londoni versenyprogramokban fut, és nemzetközi áttörését jelenti. Hossain a szövetek és a bőr tapintható kezelésével a feminista testhorror hullámán belül is önálló marad.
Zaineen (Zaineen Chowdhury Karim) Dakka felső osztályának elszigetelt világában készül esküvőre: anyjával (Saberi Alam Motaher) zárt lakóközösségben él, sofőr viszi, amerikai angollal beszél, Zoom-terapeutája van, az NYU kreatívírás-képzésére készül. Vőlegénye, Aarman (Dameer Khan) gazdag, támogatja az írást, jóképű, ágyban is jó, de nehezményezi a marihuánafogyasztását. A Mayfair szalonban, amely bejáratában temetkezési vállalkozásra emlékeztet, Azmeri Haque szalonvezetője és Minoti (Reekita Nondine Shimu) peelingekkel, krémekkel, injekciókkal készítik fel. Marie-Clotilde Chery hangtervezésében gyíkok, harcsák, kígyók, csigák hallucinációi jelennek meg; a bőr kicsattan, a haj hullik, a lábakat karmolások csúfítják, valami mozog a bőr alatt. Rendőrök letartóztatják, amikor veszélyes környéken próbál füvet venni; körülbelül 20 000 dolláros kenőpénzt ajánl, amit még Aarman is túlzónak tart. Egy menyasszony szelleme (Sunerah Binte Kamal) figyelmeztetés. A filmet részben Hossain saját otthonában forgatták; Dakka sűrűn lakott, a hős világa mégis hermetikus: lakás, sofőrös autó, szalon, üres park — az őrök és a szegények a kocsiablaknál fenyegetésként jelennek meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔