Évtizedes rejtély oldódhat meg a fény és a bárium-titanát vizsgálatában, gyorsabb internet reményében
A fény hatalmas mennyiségű adatot képes szállítani, de a gyorsabb és takarékosabb optikai hálózatokhoz pontosan kell tudni, hogyan halad és nyelődik el egy anyagban. A KAIST vezette kutatócsoport – Min Seok Jang professzorral, a Caltech-en Harry A. Atwater csoportjával, a koreai KRISS-szel és az amerikai J. A. Woollam Co.-val – részletesen megmérte, hogyan viselkedik a bárium-titanát (BTO) az ibolyántúli tartománytól a távoli infravörösig. A KAIST november 8-án, Choongsik Bae elnöksége idején tette közzé az eredményeket.
A BTO vonzereje a Pockels-effektus: elektromos térrel változtatható, hogyan hat a fényre, ezért alkalmas optikai modulátorokhoz, amelyek elektromos jelet fényjellé alakítanak. Megbízható eszközhöz ismerni kell a törésmutatót és az extinkciós együtthatót, ezeket azonban évtizedekig nehéz volt egyértelműen mérni, mert a kristályban eltérő irányú domének keverednek, és a minták ellentmondó adatokat adtak.
A csapat Mueller-mátrixos spektroellipszometriát alkalmazott, viszonylag egységes doménorientációjú egykristályokon, 190 nanométertől 40 mikrométerig. A spektrumot három tartományra bontva elemezték. A 2–10 mikrométeres ablakban, ahol a BTO szinte teljesen átengedi a fényt, az extinkciós együttható körülbelül 10⁻⁵; ez segíti a veszteség becslését. Módszert adtak arra is, hogyan jósolható meg a többdoménes kristályok együttes optikai viselkedése a domének orientációjából. Az adatok megbízhatóbb alapot adnak kisebb veszteségű, gyorsabb optikai adatátvitelű eszközök tervezéséhez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔